Szögezzük le jó előre: nem beszélem őket már. Egy részüket pedig nem is beszéltem igazán soha. Viszont nagyon szórakoztató és hasznos volt. Általában két kérdést tesznek fel az emberek, amikor ezt hallják: MIÉRT és HOGYAN csináltam ezt?
Kovács Balázs vagyok, svéd- és némettanár, hamarosan nyelvészdoktor, leendő pszichológus, nyelvvizsgafejlesztő, na meg szenvedélyes nyelvtanuló. Az utóbbi 15 évben kb. 20 idegen nyelvet tanultam. Habár ezek közül csak néhány maradt aktív, bizonyosan állíthatom, hogy sokat tanultam belőlük. Jelenleg a saját vállalkozásomban, a Svédenkert Nyelvstúdióban tanítok svédet. Mottóm, hogy soha nincs olyan a nyelveknél, hogy „mert csak”. Mindenre van magyarázat, és ha kell, a világ végéről is előkerítem azt, nem csak magamnak nyelvtanulás közben, hanem a hallgatóimnak is nyelvtanításkor.
Mindig is imádtam. Akkor szerettem meg igazán a nyelveket, amikor gimiben elkezdtem felfedezni köztük a hasonlóságokat. Már a német és az angol is gyanús volt (ich habe – I have, nem beszélve arról, hogy ich machte – I made), de az igazi áttörést a latin hozta. Bámulatos, hogy mennyi mindenben benne vannak a latin szavak, szinte egész Európában.
Van egy ige, a hozni: ferre. A konferencia, a preferál, az efferens szó, a differens mind-mind ebből a szóból jött létre. A con- azt jelenti többek között, hogy össze. A konferencia tehát összehozódás, összegyűlés. A pre- azt jelenti, hogy előre, tehát amit preferálok, azt előrébb hozom valamivel szemben. Az e- azt jelenti, hogy el. Tehát az efferens (például idegpálya) az, ami elvisz valamit valahonnan. A dis- pedig széjjelt jelent, ami pedig differens, (dis + ferens) az széthúz egymástól, tehát különbözik. Ezek a csodák magával rántottak a nyelvek világába.
Miután egyetemre kerültem, nem bírtam leállni, mindegyiket meg akartam ismerni. Jöttek is sorban a nyelvek: orosz, ógörög, francia, szerb, román, kínai, svéd, újgörög, litván, török… Jelenleg csehet tanulok, nagyon szeretek Csehországba járni valami megmagyarázhatatlan okból.
Nem vagyok jó a magolásban, de emlékszem, hogy van egy szólás, ami valahogy így volt: Ahány nyelvet tudsz, annyiféle oktatási módszert láttál már. Vagy valami ilyesmi… 
A lényeg, hogy minden nyelv oktatásának megvan a hagyománya és a sajátos módszerei. Ezek közül pedig szinte mindet lehet adaptálni más nyelvek oktatásába. Amikor nyelvórán ülök tanulóként, egyszerre tanulom a nyelvet és lesek el ilyen módszereket. Minden új nyelvvel és új tanárral bővül a repertoárom.
Amellett, hogy rengeteg új trükköt, fogást tanulhatok ezekből az órákból, a nyelvtanulás segít abban is, hogy folyamatosan bele tudjak helyezkedni a tanulóim helyzetébe. Az általam tanított nyelvekből is voltam valaha kezdő, de az régen volt. Egyfajta szakadék keletkezik a tanuló és a tanár nézőpontja között az évekkel. Elfelejti az ember, hogy milyen az, amikor századjára sem sikerül egy szót megtanulni. Amikor a legegyszerűbb dolgok nem jutnak eszembe. Amikor tudom, hogy tanultam már, de fogalmam sincs.
Vagy amikor egy évnyi tanulás után egy alapmondatot nem értek meg, mert hadarnak. Minden nap megélem ezeket továbbra is. Rá tudok kapcsolódni a tanulóim ilyen jellegű problémáira, és 15 évnyi intenzív nyelvtanulás és 20 nyelv megtapasztalása alapján tudok nekik segíteni, tippeket adni. Ez segít, mert a tanulót megnyugtatja: „Ha a tanár is küzd ezekkel a problémákkal, akkor nem az én készülékemben van a hiba és az elakadásom egy természetes dolog.”
Ha valaki három nyelven tud, már gyakran teljesen el van képedve a környezete: „Úristen, hogy tudsz ennyi nyelvet megtanulni?” De szeme se rebben senkinek, amikor a gimiseknek hatféle természettudományt kell egyszerre tanulniuk. Pedig az sem sokkal másabb. De az valahogy természetes. Mint ahogy az is, hogy túlmisztifikáljuk a nyelveket.
Ismerősek ezek?
„ÚRISTEN, TE NÉMETTANÁR VAGY??? HOGY TUDTAD A DERDIEDAST MEGTANULNI? ÉN SOHA NEM TUDNÉK MEGTANULNI NÉMETÜL, MERT NEM TUDNÁM EZT BEMAGOLNI!!!”
vagy
„HÁT AZ OROSZBAN ANNYI VÉGZŐDÉS VAN, AZ ÉLETBEN NEM LEHET MEGTANULNI, AZT MONDJÁK.”
vagy
„OMG YOU GOT 18 CASES IN HUNGARIAN??? NO WONDER NOONE CAN LEARN THAT LANGUAGE.”
Szeretjük a nyelvet leredukálni egy nehéz nyelvtani jelenségre. Pedig, ha én most elkezd végződés nélkül ír és a cikk folytat hogy nem rak semmi rag, mindenki ugyanúgy ért mit mond én. Nem ez a lényeg. Főleg nem az elején. A végződések elsajátításának megvan a helye, nem stresszelek rá. Érzem, hogy az anyanyelvemen hogy hangzik, ha elcsúszik egy végződés, és tudom, hogy ez folyamatosan jobban és jobban fog menni.
És mindig emiatt van túlmisztifikálva a nyelv. Az egyik legcsodálatosabb nyelvkönyv, amit életemben láttam, a Česky krok za krokem (Cseh lépésről lépésre) minden egyes nyelvtani táblázat alá odaírja, hogy ne stresszelj rá, mert nem így működik a nyelv, ezek nélkül is elboldogulsz, ezek majd jönnek szépen lassan. Akkor fogok tudni szebb kifejezéseket használni, ha el tudom mondani a gondolatomat valahogy. És persze, ha érdekemben áll. Ha ügyfélszolgálaton akarok dolgozni a nyelvvel, akkor meg kell tanulnom szépen fogalmazni, mindennek a helyén kell lennie. Ha a piacon akarok kérni három paprikát, akkor a szép kifejezésekkel ráérek.
És a példáinkhoz visszatérve: tényleg nehéz a derdiedas, de a jelentését a legritkább esetben befolyásolja annak, amit mondok. Ha mindent kicserélnék das-ra, akkor is mindent el tudnék mondani, amit akarok. Az orosz végződésekre ugyanez a jellemző.
A csehben ugyanígy vannak esetragok, amiket még mindig gyakran csak találgatok. Semmi rossz nem történik. A csehek pedig mindig nagyon kedvesen elismernek. Persze mindig hozzáteszem a varázsszót: „Most tanulom a nyelvet.” És hogy 18 eset van a magyarban? Tényleg, sőt egyes elméletek szerint több is! De tényleg ez a durva a magyarban? Olyat hogyhogy nem lehet soha olvasni, hogy ÚRISTEN AZ ANGOL MEGTANULHATATLAN! AZT OLVASTAM, HOGY 150-FÉLE ELÖLJÁRÓSZÓ VAN A NYELVBEN!!! Az elöljárószó a szó előtt van, az esetrag pedig a végén. Ugyanazt a célt szolgálják. Tényleg akkora különbség?
Természetesen minden nyelvnek megvan a maga nehézsége. De szinte soha nem az a része okoz gondot, ami elsőre problémásnak tűnik. A magyarban vagy a törökben például inkább a szókincs: sokkal kevesebb a nemzetközi szó, és a legtöbb szavunk nem hasonlít más európai nyelvek szavaira. Amikor az olyan szavak, mint restaurant vagy a computer sem állnak „ajándékba” rendelkezésre egy új nyelvben, sokkal nehezebb dolgunk van. Ezért nagyon izgalmas projekt számomra a török nyelv tanulása.
A nyelvtanulás legalább hét részből áll: írás, olvasás, hallásértés, beszéd, nyelvtan, szókincs, kiejtés. A nyelvtan tehát pontosan 1/7 része az egésznek. Mégis hajlamosak vagyunk a nyelvtanon stresszelni. Én nyelvtanuláskor a szókincsre fókuszálok.
Ahogy fentebb írtam: Ha egymás után dobálom a szavakat és ezzel át tudom adni, amit gondoltam, akkor van sikerélményem. Most viszont csehórán megtanultuk a tárgyesetet. Sokadjára, de azért ember legyen a talpán, aki ezt egyből használni is tudja, miután első alkalommal tanulta. Ma már vagyok olyan szinten, hogy nagyjából általában sikerül valahogy elmondani, amire gondolok. Egyre kevésbé terhel meg a mondandóm összerakása. És hirtelen lett mentális energiám odafigyelni arra is, hogy a tárgyeset ragja rendben legyen (nagyjából). A következő a részes eset lesz, azt hiszem.
Ne értsetek félre: Természetesen a nyelvhelyesség is kiemelten fontos. Viszont az, hogy vettünk egy nyelvtant az órán, nem jelenti azt, hogy azt azonnal beszédben tudni fogjuk használni. Ezt senki ne várhatja el magától!
Képzeljünk el egy konditermet. Szeretnék nagy súlyokat emelni. Melyik lesz a célravezetőbb? Elmenni havonta egyszer és egyben edzeni 8 órát, vagy heti kétszer lemenni és edzeni 1-1 órát? Nyilván a második. A rendszeresség csodákat tesz. Ha csak óra előtt átnézném az anyagot, sehova nem jutnék. A hét folyamán sokszor iktatok be szótanulási/háziírási fázisokat. A nyelvvizsgára való felkészülés során írandó hosszabb szövegértések/fogalmazásokon kívül bármilyen nyelvtanulási egységet be lehet ültetni 10-20 perces etapokba.
Napi 15 percet még akár egy nagyon-nagyon elfoglalt ember, például a pápa is tudna szorítani magának szótanulásra, nem? Pontosan ennyi kell. Én is ennyit szoktam. Ez pont elég 1-2 munkafüzeti feladatra, vagy arra, hogy szavakat tanuljak, esetleg egy videót megnézzek az adott szókinccsel. Nem kell több. A legtöbb embernél nincs is értelme. Ezen kívül kihasználom a holtidőket. Mindenhova viszem magammal az anyagot: vagy a füzetem, vagy a munkafüzetet, vagy csak egy szólistát telefonon. Ha utazok 10 percet a villamoson, vagy sorban állok a boltban, vagy várok valahol, már meg tudok tanulni egy csomó dolgot.
Így tanultam tehát 20 nyelvet 15 év alatt: a nyelveket nem misztifikálom túl és kis falatokban tanulok rendszeresen. Semmi varázslat, semmi titok. Szervezés és megfelelő módszerek. Jelenleg aktív nyelveim a magyaron kívül a svéd, a német (ezeket tanítom), az angol, a cseh, és az orosz. Azt hiszem, hogy franciául sem adnának el, bár nem biztos, hogy megérteném, amit mondanak.😊
Ha tetszett a cikk, és szívesen tanulnál Balázzsal, akkor kattints IDE.
További izgalmas tartalmakért kövessetek be minket Facebookon, Instagramon és LinkedInen!
Kommunikációs Munkatárs
(diákként őt keresd)
Kommunikációs Munkatárs
(diákként őt keresd)
Operatív Munkatárs
(technikai probléma esetén őt keresd)
Tolmácsolási Üzletágvezető
PR és kommunikációs menedzser
Utazási Üzletágvezető
