Blog

A héten Kovács Balázzsal beszélgettünk a saját nyelvtanulási tapasztalatairól, a skandináv nyelvek szeretetéről és a tanítási módszereiről. Olvasd végig az interjút, mert a végén hasznos nyelvtanulási tippeket is szerezhetsz.

Honnan jön nálad a nyelvek szeretete?

Tulajdonképpen egy kezdőpontot nem tudnék megjelölni. Alapvetően talán a kéttannyelvű (német-magyar) gimnáziumi tanulmányaim alatt alakulhatott ki a szeretet. Egy kollégiumi, fakultatív foglalkozásra jártam történelemből, amit Csirmaz tanár úr tartott. Kiderült, hogy a tanár úr tanult latint korábban (mint biztos tudjátok, a történészeknek kötelező latint tanulni). Itt felcsillant a szemem, és kitaláltam, hogy a tanár úr akár latint is oktathatna nekünk. Így is lett, a következő félévben át lettek alakítva a foglalkozás órái, és latint kezdtünk tanulni délutánonként.

Utána észrevettem, hogy a nyelvek hasonlítanak – a szórendek, az estetek, az elöljárószók, az alapigék és a számok. Először nem is értettem, hogy ezek a nyelvek most rokonok, vagy egymásból indultak ki vagy mégis miért hasonlítanak. A latinórákon kívül is nagyon érdekesnek láttam, hogy az angol Past Simple („I went” és „I sat”) és a német Präteritum („Ich ging” és „Ich saß”) hasonlóan képződő szerkezetek. Ugyanígy az angol Present Perfect („I have eaten”) és a német Perfekt („Ich habe gegessen”) is nagyon hasonlóak.

Miután ezt megfigyeltem, úgy kezdtem el használni ezeket az igeidőket németben, ahogyan az angolban is használják őket, például egy „valaha” mondat felépítésében: Have you ever been to Paris? A némettanárom azonban hamar rávilágított, hogy a hasonló szerkezet ellenére nem ugyanúgy használjuk a kettőt.

Milyen nyelveken beszélsz?

Tudni kell rólam, hogy az elmúlt 10 évben nagyon sok nyelvet tanultam. A disszertációmat nyelvtipológiából írom, amiben 30 különböző nyelvvel foglalkozok. Amint elindult a nyelvek iránti rajongásom egyre többet akartam.

Az egyetemen nagyon sok lehetőség volt idegennyelvet tanulni, mikor odakerültem már tudtam angolul, németül, valamennyire latinul is. Ezek mellé kezdtem el az ógörögöt, a franciát és az oroszt. Volt olyan félév, amikor egyszerre 6 nyelvet tanultam a többi szakos tárgyamon kívül.

Mikor átkerültem az ELTE-re doktorizni, addigra tanultam már egy kis svédet önállóan és magántanárral, illetve Bécsben egy kurzuson is részt vettem, amikor csereféléven voltam. Az ELTE-n elkezdtem el a többi kutatott nyelvvel is foglalkozni, legalább annyira, hogy megértsem, hogy hol van az ige a mondatban, mert a disszertációmban leginkább múltidejű igékkel foglalkoztam. Tanultam litvánt, újgörögöt, szerbet, sok svédkurzusra is beültem. Aztán elkezdtem csehet tanulni, – ezt a nyelvet is nagyon megszerettem – viszont az iránta érzett vonzalmamat nem tudom megmagyarázni. Jelenleg törököt és csehet tanulok.

Most a magyaron kívül az angolt, a németet, a svédet és az oroszt – második tanárszakom az orosz volt a német mellett – beszélem. A török és a cseh jelenleg aktív nyelvek, de még csak A1 körül vagyok belőlük. Csehből megértés tekintetében magasabb szinten vagyok, ha nagyon szeretném, akkor az orosz, a szerb és a latin tudásomat felhasználva össze tudom rakni, amit szeretnék.

Mi motivált arra, hogy a svéd nyelvvel foglalkozz?

Ez egy nagyon vicces történet. Tulajdonképpen teljesen véletlen, hogy ide sodort az élet. Amikor a disszertációmhoz tanultam a nyelveket, akkor be kellett látnom, hogy német- és angoltudással a svédet nem fogom teljesen megérteni, ugyanis a legközelebbi rokonnyelvek között a legalapabb nyelvtani funkciós szavak meghökkentő módon sokszor teljesen különböznek. Az „és” például úgy van, hogy „och” a német „und” és az angol „and” helyett, az „-on/-en/-ön” pedig „på” a német „auf” vagy angol „on” helyett. Ezek nagyon akadályozzák a megértést, annak ellenére, hogy tudod nagyjából, hogy mi az ige vagy a főnév a mondatban. Egyszerűen nem látod át a relációkat.

Legutóbbi mókás történetem Csehországban volt. Törökül a „ve” azt jelenti, hogy „és”. Csehül pedig az „a” jelenti az „és”-t és a „ve” azt jelenti, hogy „-ban/-ben”. Kb. 2 napig kértem csehül bort kávéba a bort és kávét helyett, mire egy pincér jelzett, hogy valami elcsúszott 😊 Ezt a hallgatóimon is gyakran látom. Egy-egy spanyol „o” vagy egy olasz „ma” mindig előbukkan a svéd beszédben.

Szóval úgy voltam vele, hogy az alapot meg kell tanulni valahonnan, erre pedig a Duolingo teljesen alkalmas volt számomra. Annak idején egyébként nem voltam tisztában a skandináv nyelvekkel kapcsolatban, görgettem a Duolingo-t és kerestem a skandináv nyelveket. A svéd jött először a listán, gyorsan rákattintottam, haladjunk, teljesen mindegy, hogy melyiket választom alapon. És el is indult a svédtanulásom. Ha én akkor a dánra vagy a norvégra találok rá, akkor azt kezdtem volna el. Utána kicsit tanultam a nyelvet, ami néha abba maradt, de újra is kezdtem párszor. Ez csak egy szenvedély volt, amibe beleszerettem, de csak félgőzzel vittem tovább a projektet.

Volt egy témavezetőm, Lund svéd egyetemi városban, Molnár Valéria professzorasszony, akihez egy cserefélévre kiutaztam kutatni. Ott egy nagyon erős svéd nyelvi képzést kaptam. Négy hónapon keresztül reggel 9-től 13 óráig svédórán ültünk és akadémiai svédet tanultunk elsősorban. Ennek köszönhetően megszereztem egy olyan szilárd képzettséget, hogy már el tudtam kezdeni tanítani is. A módszertanom pedig már megvolt a német nyelvből. Tehát innen jött a svéd nyelv. Teljesen véletlenül.

Miért döntöttél úgy, hogy nyelvtanár leszel?

Mindig is szerettem tanítani, elmagyarázni dolgokat. 7 évesen egyik barátommal és egyedül is sokszor játszottam tanárosat. Aztán egy ideig ez abbamaradt, hiszen mindenhonnan azt hallja az ember, hogy „Úristen, ne legyél tanár, mert éhen halsz” vagy „Tanárnak lenni egy szörnyű, rettenetes dolog”. Nyilván mai fejjel tudom, hogy egy-egy ilyen visszajelzés nem reprezentatív, mert mindig a negatív kritika és visszajelzés a hangosabb.

Egyébként én kémiával akartam foglalkozni, vegyész akartam lenni. Nagyon-nagyon szerettem ezt a tárgyat és a matekot is, de nem voltan jó bennük. Kémiából nagyon érdekelt az elmélet, csodálatos volt azt elképzelni, hogy az ember pontosan megértheti a körülötte lévő fizikai világot. Ülök egy székben, látok egy asztalt és pontosan tudom, hogy az miből van.

Amikor viszont számoláshoz került a sor, akkor nem jött ki az eredmény soha. Azt láttam, hogy mire nekem sikerül megoldanom egy feladatot, addigra a többiek 8-9 feladatot elkészítettek. Muszáj volt belátnom, hogy ide nemcsak a szorgalom, és érdeklődés, hanem egyfajta érzék vagy tehetség is kell. Rá kellett jönnöm, hogy nem leszek jó vegyész, nem fogom tudni jól csinálni az egyetemet és nem leszek jó szakember, ha egyszerűen nem jön ki semmi a reakcióegyenlet végén.

Végül tehát a némettel mentem tovább germanisztikára. Régebben még úgy volt a képzés, hogy nem kellett rögtön tanár szakra menni, hanem német alapszakra, és utána, a harmadik év végén lehetett eldönteni, hogy tolmács-fordító, vagy tanárszakra szeretne-e menni az ember. Úgy voltam vele, hogy majd mikor elérek oda, eldöntöm. Először a tolmács-fordító irányhoz húzott a szívem, de mikor elkezdtem magánban tanítani, megerősödött bennem, hogy én a tanítást szeretem. Olyan visszajelzéseket is kaptam, hogy ezt jól csinálom, így végül a nyelvtanár szakra mentem tovább.

A tanításon kívül is használod az általad ismert nyelveket?

Igen, használom. A Euroexam-nél dolgozok viszgafejlesztőként. Ebben a kontextusban elég gyakran használom a nyelveket. Ezen kívül utazgatok, ha pedig olyan országban látogatok, aminek nem ismerem a nyelvét, akkor megpróbálom legalább valamennyire megtanulni azt. Például Olaszországban nagy siker volt, amikor kimenten, és kicsit több mint fél éves olasztanulás után jól el tudtam mondani, amit akartam – nyilván az félig francia volt o és a betűkkel a szavak végén, vagy félig latin :D. De mindezek ellenére tök jól értették, és az olaszok is nagyon örülnek, ha valaki megpróbál akár ilyen általam kreált „kamu” olasz nyelven beszélni.

Ezen kívül nagyon sok nyelvtanulós applikáción fennvagyok, ahol külföldiekkel lehet beszélni, és sok ismertséget kötöttem , velük is szoktam beszélni. Nagyon érdekes, hogy ők hogyan látják a világot, és hogy mi hogy látjuk a világot. Egyébként németül tanulok pszichológiát alapszakon, szóval a németet itt is használom. A kutatáshoz a szakirodalmat próbálom mindig az eredeti nyelven nézni. Például egy orosz nyelvről  oroszul, oroszok által írt cikk nagyon sokszor teljesen más elméleti keretben, más fókusszal olvasható, mint egy ugyanerről a dologról, nyugatiak által, angolul íródott cikk. A kettőt összerakva sokkal részletesebb képet kaphatunk a dologról.

Milyen módszerrel tanítasz?

Nem igazán használok módszert. A nyelvoktatás most abba az irányba megy el, hogy nem egy-egy módszer uralkodik, hanem inkább a környezet, a tanuló tapasztalatai, hiedelmei, adottságai és céljai befolyásolják az órákat. Nyilván nagyon nagy figyelmet szentelek a szókincsre és a beszédre, hacsak nem olyan megkeresés jön, hogy a tanuló pl. nyelvtani rendszerezést szeretne. Általában ez a két fókusz szokott megjelenni.

Gyakran próbálok liberális lenni a nyelvtannal. Főleg a kezdő szinteken egyszerűen azt az elvet követem, hogy addig, ameddig nem tudom elmondani, amit akarok, addig nem fogok tudni arra fókuszálni, hogy hogyan mondom ezt el. Az, amit akarok, az a szókinccsel fog kifejeződni és egy olyan nyelvtannal, ami lehet, hogy nem tökéletes, de a célnak megfelel; nem zavarja a megértést. Így fog felépülni a tanulóban az önbizalom, hogy merjen megszólalni, így fog hamar eredményt elérni, így lesz motivált és ez lesz az a pont, amikor rá tudjuk építeni a következő szinteket. Tehát elsősorban a szókincs és a szókincs gyakorlása az, ami a fókuszban van.

Nagyon sok tanulásmódszertani tippet is szoktam adni. Ezt úgy hívom, hogy pedagoedukáció, a pszichoedukáció mintájára. Például a szótanulási tippeket, amiket ki szoktam emelni (blogcikkemben erről többet is olvashatsz). Ha elolvasgatom a szavakat, az nem fog segíteni. Minden nap kell (de legalább háromszor kettő darab nyelvóra között) rövid, 10-15 perces szótanulási session-öket tartani, és semmiképpen sem egyszerre 4 óra hosszát foglalkozni vele.

Ez igazából olyan, mint az edzés. Ha lemegyek a kondiba és felpakolok egy súlyt 100 kilóra, egyszer felemelem és leteszem, aztán egy hétig a kondi közelébe se megyek, akkor az nem fog semmiben fejleszteni, csak rosszul leszek tőle és megsérülök – annak ellenére, hogy 100 kilóval edzettem. Ha 5-ször lemegyek és mindig 20 kilót emelek, akkor hamarabb elérhetem a célom. Valahogy így érdemes elképzelni.

Emellett egyébként nagyon sok plusz anyagot készítek, hiszen a svéd könyvek sokszor kiegészítésre szorulnak. Például a hallgatási feladatok előtt sokszor nem tanítják meg azt a szókincset, ami szükséges a megértéshez, vagy túl sok bennük a lyuk és átmennek életszerűtlen memóriajátékba. Próbálok ezen kívül minél több és minél élethűbb szituációt is eljátszani a tanulóimmal. Egy ruhavásárlási szituáció során például a H&M oldaláról keresünk olyan ruhákat, amiket a tanuló szeretne. Lecsekkoljuk, hogy van-e méret, tetszik-e a ruha, milyen az anyaga. Felpróbáljuk, ajánlunk másik ruhát hozzá, és eljátsszuk a fizetést is.

Múltkor egy órámon meghallgattuk a Despacito-t svédül, és szerelmeslevelet írtunk csoportokban azokkal a szavakkal, amik a zeneszám svéd verziójában szerepelnek. Egyik kedvencem az az volt, hogy „”Te vagy a mágnesem és én vagyok a fémed” – persze ez svédül jobban hangzik :D. Házifeladatként ezután pedig mindenki válaszolt a levélre. Ez egy nagyon jólsikerült projekt volt, amivel a szerelemmel kapcsolatos szókincset fejlesztettük.

Hogyan tudod motiválni a tanulóidat?

A tanulóimat érzelmi támogatással szoktam motiválni, elmondom a tapasztalataimat a korábbi csoportokból, elmondom például, hogy bizonyos nehéz nyelvtanoknál az ár-érték arány az nagyon rossz.

A szórendeknél például van egy fordított szórend a svédben. Az angolok úgy fejezik ki magukat, hogy „Yesterday I was…” svédben viszont, ha kiemelünk valamit, azután az ige következik, mint a németben „Gestern war ich…”  úgy svédben „Igår var jag”. Ösztönösen ez a szórend mindenkinek úgy jön, mint a magyarban vagy az angolban. Itt mindig elmondom a tanulóknak, hogy ne stresszeljenek, ha ez nem sikerül. Szóban ez sokáig nem fog ösztönösen menni, az ár-érték aránya ennek a nyelvtannak rossz. Hiszen nem tesz túl sokat hozzá a kommunikációhoz, és nehéz is rá odafigyelni.

Itt ugyanaz érvényes, mint amit elmondtam korábban: Amíg nincs kapacitásom, hogy el tudjam mondani azt, amit akarok, addig nem tudok arra odafigyelni, hogy hogyan mondom. Ez többnyire meg tudja nyugtatni a tanulókat, és leépít egy csomó stresszt.

Mikor visszakapnak egy fogalmazást vagy dolgozatot, akkor mindig leírom, hogy mi volt jó benne, és nem feltétlenül arra fókuszálunk, hogy kinek hány hibája volt. A modern pszichológiában divatos „elég jó” szókapcsolat varázslatként hat. A nyelvben a legtöbb helyzetben az „elég jó” az tökéletesen megfelel a céloknak. Persze mindig lesz hova fejlődni 😊

Ezen kívül próbálok mindig változatos anyagokat adni, például applikációból adok fel házit, sok videót nézünk, néha a svéd ismerőseimet próbálom bekapcsolni az órába.

Van valamilyen emlékezetes/tanulságos történeted, ami nyelvtanulással/oktatással kapcsolatos?

Latin tanulásom során döbbentem rá, hogy a szavakat nem lehet úgy bemagolni, mint például a történelmet: Este leülök, megtanulom, másnap pedig felelek belőle. Beszéltem már róla, hogy 8-szor 10 perc az sokkal többet ér szótanulásnál, mint egyszer 80 perc.

Én ezt 19 évesen tanultam meg. Ebben az időben nagyon sokat vonatoztam Gyomaendrőd és Szeged között, ahová egyetemre jártam. Megtaláltam egy szólistát, ami a latin nyelvvizsga letételéhez volt szükséges, azt hiszem kb. 3000 szó. Kiszámoltam, hogy ha egy évben mondjuk 50-szer utazok, akkor annyira sok szót nem is kell egy héten megtanulni. Egyszerre mindig egy adagot tanultam meg, amikor már tudtam, akkor pedig kipipáltam. Pár hét, hónap után vettem észre, hogy az elején lévő szavakra egyáltalán nem emlékszem már. Mikor beültem latin órára, akkor éreztem, hogy sok szót láttam már, de fogalmam sem volt, hogy mit jelentenek.

Ekkor tanultam meg, hogy a szótanulás nem így működik, mindig ismételni kell, használni kell és ez egy sokkal aktívabb folyamat. Ezt a hallgatóimnak is mindig elmondom, mindig ismétlünk velük és például a nyelvtanulós alkalmazások is segítenek az ismétlésben.

Mi a legjobb tipped a nyelvtanulók számára?

Még egyszer szeretném kiemelni, hogy heti többször kevesebbet. Mindig rácsodálkoznak a tanulók is, hogy ezzel a módszerrel tényleg könnyebben megy. Egyszerűen effektívebb, viszont kevesebb energia és kevesebb stressz. Ez ugyanolyan, mint az edzés. Ne csináljunk olyat, hogy pénteken elhatározzuk, hogy 4 óra alatt megtanulunk bármilyen nyelvet. Nem fog sikerülni. Inkább az a 4 óra legyen 3, amit szétdobálsz a héten napi 20 percekre. A kreatív energiát átcsatornázva sokkal jobb eredményt lehet elérni. A másik tippem pedig, hogy mindenki saját magának tapasztalja ki, hogy mikor tanul a legjobban. Milyen napszakban, hogyan tudjuk legjobban beiktatni a tanulást, és figyeljünk arra, hogy mik azok a módszerek, ami jól beválnak. Reflektáljunk erre egy picit többet.

Ha tetszett az interjú, és szívesen tanulnál Balázzsal, kattints IDE és ne felejtsd el megnézni Balázs weboldalát is.

További izgalmas tartalmakért kövessetek be minket Facebookon, Instagramon és LinkedInen!