Régebben csupán a nyelvtan, valamint a szókincs megtanulását tartották fontosnak, így nem meglepetés, hogy a nyelvtanulók számára nehézséget okozott a beszédkészség elsajátítása és a hallás utáni szövegértés. Mára viszont már tudjuk, hogy a beszéd az egyik legfontosabb összetevője a használható nyelvtudásnak.
A kultúra megismerése is nagyon fontos részét képezi a nyelvismeretnek. Annak érdekében, hogy a nyelvtanuló felismerje a beszéd kontextusát és helyesen tudjon mondatokat alkotni, ismernie kell annak az országnak kultúráját is, amely anyanyelvi beszélőjével kommunikálni szeretne – fontos tehát, hogy interkulturális beszélővé váljon.
Byram és Fleming (1998) szerint az az interkulturális beszélő olyan személy, aki egy vagy több kultúrát és társadalmi identitást ismer, és aki szívesen fedez fel és tart fenn kapcsolatokat más kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, bár erre a célra nem kapott formális képzést.
„A nyelvhasználatkor szükséges kulturális tudás nagy részét az országismeret, a beszéd- és viselkedéskultúra, valamint a szövegszerkezet és szövegkezelés tematikus csoportokba sorolhatjuk.” (Holló, 2019). Az idézet alapján tehát fontos megismeri az országot, ezzel együtt a tradíciókat és szokásokat. A karácsony sokak által tartott és kedvelt ünnep, így az ehhez kapcsolatos szokások megismerése iszalmas lehet a nyelvtanulók számára.
Karácsony közeledtével úgy gondoltuk, hogy a nyelvismeret fejlesztésének érdekében megosztunk veletek pár érdekes szokást a világ különböző országaiból. Ha egyszer megismered, mi történik más országokban, talán még a saját otthonodba is be akarsz vezetni néhányat ezekből a bemutatott hagyományokból, de az is lehet, hogy örülni fogsz, hogy otthon kihagyhatod ezeket a szokásokat 😁.
Először is Ukrajnába látogatunk el, ahol a hagyományos, nálunk is ismert karácsonyfadíszek (izzósor, girland, gömbök, vagy akár szaloncukor) mellett egy kis érdekesség is díszeleg a karácsonyfákon. Ez pedig nem más, mint a műpókháló.
A tradíció egy történet alapján indult el. Eszerint egy régi, pici kunyhóban, élt egyszer egy őzvegyasszony gyermekeivel. A kertjükben elkezdett cseperedni egy kis fenyőfa. A gyerekek izgatottan várták a karácsonyt. Gondoskodtak a fáról, hogy tovább nőjön és erősödjön, amíg elég magas nem lesz ahhoz, hogy karácsonyfaként bevigyék az otthonukba.
Sajnos a család szegény volt, és bár a fenyőfájuk nagyra nőtt, mégsem engedhették meg maguknak, hogy karácsonyra feldíszítsék. Így karácsony estéjén az özvegyasszony és gyermekei azzal a tudattal feküdtek le, hogy másnap reggelére csupasz fájuk lesz. A kunyhóban lévő pókok hallották a gyerekek zokogását, és elhatározták, hogy nem hagyják csupaszon a karácsonyfát. Így hát amíg a család alud, a pókok gyönyörűen feldíszítették a fát.
Amikor a család tagjai karácsony reggelén korán felébredtek, és a fa elé álltak, valósággal elámultak a látványtól. Az egyik gyerek kinyitotta az ablakot, a nap végigcsúszott a padlón, és lassan megvilágította a karácsonyfát, majd a pókhálót. Ahogy a napsugarak rásütöttek a fára, a pókháló csillogó ezüst és arany színűvé változott; a karácsonyfa varázslatosan csillogott és szikrázott. Ettől a naptól kezdve az özvegyasszony soha nem érezte magát szegénynek, ehelyett mindig hálás volt mindazokért a csodálatos ajándékokért, amelyekkel már gazdagodott az életben.
Az ukránok tehát ezért díszítik pókhálóval a karácsonyfájukat. Úgy tartják, hogy a pókháló szerencsét hoz a következő évre. Te se búslakodj, a fádon pókhálót találsz.
Веселого Різдва = Boldog karácsonyt!
pavuchky = kicsi pókok
A Fülöp-szigeteket nem csak decemberben kezdődik meg a nagy karácsonyi készülődés. Ők szeptember 1-jét jelölték meg az ünnepi időszak kezdetének. A szeptembertől decemberig tartó, „BER” hónapok néven is ismert visszaszámlálás az egyik legjelentősebb szokás, amely hozzájárul a világ legkorábbi és leghosszabb karácsonyi szezonjához. SzeptemBER, októBER, novemBER és decemBER, ezeket nevezik a filippínók a „BER” hónapoknak.
Nálunk furcsa lenne, ha szeptemberben egy boltba betérve karácsonyi dalokat hallanánk a rádióból, a Fülöp-szigeteken vélők viszont nem lepődnek meg ezen. Egy filippínó szociológus, Bro. Clifford Sorita szerint a 4 hónapon át tartó karácsony felmenti a készülődőket a karácsonyi készülődés által sokak számára okozott szorongást.
A karácsony nagy elvárásokat támaszt a zökkenőmentes, boldog és tökéletes családi ünneplés és ajándékozás terén, de nem mindenki képes megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Így a karácsonyi időszak, amelynek az öröm időszakának kellene lennie, sokak számára a stressz, a szorongás és a csalódás időszakává vált. Így a karácsonyi szezon korai megünneplésével (a BER-hónapok alatt) egy filippínó proaktívvá válik az ünnepi tervezésben, ami az egyébként stresszes karácsonyi időszakot élvezetessé és emlékezetessé is teheti. A hosszú karácsonyi szezon által biztosított „extra idő” lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyan gazdálkodjanak az időjükkel, ami végül csökkenti a karácsonyi aggodalmaikat. (Sorita, 2022)
Ha valaki azt hitte, hogy az Egyesült Államokban mindenre képesek az extrábbnál extrább karácsonyi dekoráció elkészítéséhez, annak látnia kellene, hogy mit csinálnak a Fülöp-szigeteken. San Fernando városában minden évben megrendezik a Ligligan Parul – az Óriáslámpás Fesztivált –, amelyen a betlehemi csillagot szimbolizáló káprázatos lámpások láthatók. Minden lámpás több ezer forgó fényből áll, amelyek bevilágítják az éjszakai égboltot. A fesztivál San Fernandót a „Fülöp-szigetek karácsonyi fővárosává” tette.
Maligayang Pasko! – Boldog karácsonyt!
parol – lámpás
Ez egy viszonylag modern karácsonyi hagyomány Portugáliában, amely körülbelül 40 évvel ezelőtt kezdődött, amikor néhány barát összegyűlt december 24-én egy régi kocsmában, a „Casa das Bananas”-ban, Bragában. Az ötlet az volt, hogy mindenkinek „Boldog Karácsonyt” kívánjanak, miközben egy pohár Moscatel de Setúbal-t isznak egy banán kíséretében. A kocsma annak idején gyümölcsraktár volt, ezért a tulajdonos és a fia úgy döntöttek, hogy az italt banánnal együtt szolgálják fel, így ötvözve az üzlet két oldalát.
Manapság még mindig minden december 24-én összegyűlnek az emberek a kocsmában, és ha a környéken jársz, szinte kötelező elmenni a „Casa das Bananas”-ba vagy „Bananeiro”-ba, ahogy a legtöbben hívják, hogy megigyál egy pohár Moscatelt és egy banánt, amit a bárban vásároltál vagy otthonról hoztál. Csak ezután, meleg gyomorral és az utcazene hangjaira indulnak haza, hogy karácsonyi vacsorát fogyasszanak a családjukkal.
Egy másik portugáliai karácsonyi hagyomány december 26-án zajlik Portugáliában, és ez az egyedülálló helyi ünnepség egy gazdag öregasszony (Velha) emlékére zajlik, akinek a neve ismeretlen, és aki úgy döntött, hogy karácsonykor gesztenyét és bort adományoz a városlakóknak a nevében mondott imáért cserébe.
Aldeia Viçosa lakói még napjainkban is minden évben karácsony másnapján a templomtérre mennek, hogy felmásszanak a templomtoronyba. Ha már fent vannak, a hagyomány szerint gesztenyét kell dobniuk (körülbelül 150 kilogrammot) a téren meggyújtott Madeiro-tűz maradványaiba.
A városháza ezután bort oszt az embereknek a sült gesztenye mellé, és a délutánt mindenki azzal tölti, hogy történeteket mesél a múlt karácsonyairól.
Feliz Natal – Boldog karácsonyt!
a castanha – a gesztenye
Tekintettel arra, hogy Izland az elhelyezkedése miatt meglehetősen elszigetelt a kontinentális Európától, az izlandi folklór nagy része egyedülálló, és a régi idők nagyon nehéz életét tükrözi. Nem csoda, hogy még egy olyan fényes és örömteli időszakhoz, mint a karácsony, is sötét és ijesztő történetek és hiedelmek kapcsolódnak.
Ahogy a jól ismert Mikulás az Északi-sarkon él manókkal és rénszarvasokkal együtt, úgy a tizenhat leghíresebb karácsonyi (Yule vagy Jól) karakter is együtt él egy barlangban a hegyekben. A gonosz izlandi Yule Macska együtt él a ronda, gyermekevő trollal (Grýlával), lusta harmadik férjével (Leppalúðival) és 13 fiukkal – őket Yule Lads-nek hívják.
A Yule Lads (néha karácsonyi trolloknak is nevezik őket) szerencsére nem esznek meg senkit, sőt, úgy tartják, hogy a jól viselkedő gyerekeknek apró ajándékokat hoznak. Azonban nagy csínytevők és tolvajok – itt olvashatsz róluk bővebben.
A történetekben a Yule macskát hatalmasnak és félelmetesnek írják le, izzó, gonosz szemekkel, éles bajusszal és karmokkal. Minden bizonnyal az egyik legzavaróbb lény, amiben az izlandiak hittek. A Yule macska karácsonykor jön le a hegyekből, hogy a téli éjszakák sötétjében lopakodjon, és zsákmányt keressen.
De vajon kire vadászik? Megbünteti az embereket, ha valami rosszat tettek? Valószínűleg nem ez lenne az első tipped – de a Yule Macska üldözi azokat, akik nem kaptak új ruhát karácsonyra! Úgy tartják, hogy a Yule Macska legendája motivációként szolgált a mezőgazdasági munkások számára, hogy karácsony előtt befejezzék az őszi gyapjú feldolgozását. Ha elvégezték a rájuk bízott feladatokat, akkor új ruhákat kaptak a farmtulajdonosoktól, és így biztonságban voltak a gonosz macskától. Manapság a legtöbb munkaadó nem helyeselné az ilyen vezetési stílust, de bizonyára hatékony volt!
Mi a helyzet a kevésbé szerencsés családok kisgyermekeivel? A Yule Macska nem kivételez – rettenetesen éhes! Így a szegény anyák kétségbeesetten kötögettek vagy varrtak kis ruhácskákat a gyerekeiknek karácsony estéje előtt, hogy senkit ne bántson a macska.
Ironikus belegondolni, hogy manapság sok gyerek boldogtalan a karácsonyi ajándékként kapott ruhákkal, nem igaz? Gyakran mondanák, hogy a nagymama zoknijai, sáljai és pulóverei unalmasak a játékokhoz képest. De az izlandi történetekben szó szerint meghalnának azokért a zoknikért, vagy mondhatnám úgy is – nélkülük.
Egy másik, újabb és kevésbé vérlázító meseváltozat szerint a Yule Macska minden karácsonyi ételt megeszik azoktól, akiknek nincs új ruhájuk.
Gleðileg jól – Boldog karácsonyt!
köttur – macska
Reméljük tetszettek a felsorolt érdekes tradíciók és meghozták mindenkinek a nyelvtanulási vágyát. Kellemes karácsonyi készülődést kívánunk mindenkinek!
Ha tetszett a téma, és meghozta a kedves a tanuláshoz, akkor kattints IDE
További izgalmas tartalmakért kövessetek be minket Facebookon, Instagramon és LinkedInen!
Felhasznált források:
Bro. Clifford Sorita (2022). Linkedin.com. https://www.linkedin.com/pulse/why-filipinos-celebrate-christmas-during-ber-months-sorita/
Byram. M., & Fleming, M. (1998). Language learning in intercultural perspective: Approaches through drama and ethnography. Cam bridge: Cambridge University Press.
Holló, D. (2019). Kultúra és interkulturalitás a nyelvórán. Károli Gáspár Református Egyetem <<L’>>Harmattan.
Kommunikációs Munkatárs
(diákként őt keresd)
Kommunikációs Munkatárs
(diákként őt keresd)
Operatív Munkatárs
(technikai probléma esetén őt keresd)
Tolmácsolási Üzletágvezető
PR és kommunikációs menedzser
Utazási Üzletágvezető
