Gondolj csak bele. Biztos Te is ismersz olyan családot, amely az utóbbi években külföldre költözött. Mikor megérkeztek az adott országba, a család egyik tagja sem ismerte az adott idegennyelvet. Egy évvel később a gyerekek már nagyon jól elboldogultak a beszéddel, a szülők viszont még mindig küszködtek a tanulással. Vajon a gyerekeknek szuperképessége van, vagy valami más lehet a háttérben?
A nyelvtudást általában két aktív részből, a beszéd és az íráskészségből, valamint két passzív részből, a hallgatásból és az olvasásból mérik.
Míg a kiegyensúlyozott kétnyelvűek közel azonos képességekkel rendelkeznek a két nyelvben, a legtöbb kétnyelvű világszerte különböző arányban ismeri és használja a nyelveket. És attól függően, hogy milyen helyzetben vannak, és hogyan sajátították el az egyes nyelveket, három általános típusba sorolhatók.
Először is vannak olyan gyermekek, akik még az első szavaik kimondása előtt már több nyelvet is hallanak a környezetüktől. Ők az összetett kétnyelvűek, akik egyszerre két nyelvi kódot fejleszt, egyetlen fogalomkészlettel, két nyelven is tanul, miközben elkezdi feldolgozni az őt körülvevő világot.
Vannak olyan gyermekek, akik már az elsődleges nyelvüket ismerik, viszont valamilyen környezetben (például iskolában) egy más nyelvet használnak. Ők a koordinált kétnyelvűek, akik két fogalomkészlettel dolgoznak.
Végezetül pedig a felnőttek általában alárendelt kétnyelvűek, akik a másodlagos nyelvet úgy tanulják meg, hogy azt az elsődleges nyelvükön keresztül szűrik.
Számos elméletet határoztak meg a kutatók az elmúlt években, amelyekből a nyelvtanuláshoz kapcsolódó legoptimálisabb életkorokra következtettek. Ilyen például az agyi plaszticitás elmélete, a biológiai hajlam elmélete és a bevésődés elmélete. Az elméletek mindegyikének közös témája, hogy minél fiatalabb az ember szervezet, amikor kapcsolatba kerül egy nyelvvel, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az egyén elsajátítja az anyanyelvi kiejtést.
Bármennyire is vonzóak ezek az elméletek, nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a gyermek olyan különleges nyelvtanulási képességgel rendelkezik, amely a felnőtteknél hiányzik. A gyermekek felsőbbrendűsége a felnőttekkel szemben a második nyelv tanulása terén egy erős hiedelem, amely valószínűleg abból a gyakori megfigyelésből ered, hogy az idegen országban élő gyermekek látszólag gyorsan elérik az idegen nyelv anyanyelvi szintű folyékonyságát, míg szüleik jóval lemaradhatnak.
Asher és García (1969) kutatásukban kubai és amerikai gyermekek kiejtését hasonlították össze. A kapott adatok azt sugallják, hogy a gyermeki fejlődésen belül valamilyen változó erőteljesen meghatározza a második nyelvek kiejtési hűségét. Ez a változó valóban biológiai lehet. A különös rejtély az, hogy bár a kiejtéshűség valószínűsége a fiatalabb gyermeknél magasabb, néhány idősebb gyermek – igaz, ez egy kis csoport – szintén képes kiváló kiejtést elérni, ami arra utal, hogy a jelenséget nem teljesen a biológia határozza meg.
Ha ezt a kubai gyerekekkel végzett kutatást összevetjük a hallás utáni szövegértéssel kapcsolatos korábbi munkákkal, akkor az arra utal, hogy a kiejtéshűség és a második nyelv hallás utáni megértése összefüggenek. Lehet, hogy két különböző típusú tanulás működik. A kiejtés lehet a másoláson alapuló tanulás, míg a hallásértés lehet a szabályok és elvek tanulása.
A gyerekek legtöbbször játszási helyzetekben tanulhatják meg az új nyelvet, amikor a beszéd valóban szinkronban vannak a fizikai mozgással (pl. “Gyerünk, Joe, fussunk a sarokba!”). Ugyanúgy a legtöbb esetben igaz az is, hogy a felnőttek statikus, nem játszási helyzetekben tanulnak, amikor a kinesztetikus rendszerük nem aktív, és nem szinkronban van a beszédátadással vagy felvétellel (pl. “Helló, szép nap van, ugye?”).
Ha a gyermekek és a felnőttek közötti nyelvtanulási különbség a játék és a nem játék, a cselekvés és a nem cselekvés, valamint a fizikai részvétel és a nem fizikai részvétel között van, akkor ezek a változók részben magyarázhatják a gyermek gyorsabb tanulását.
Amikor ezt az elképzelést Asher és Price ellenőrzött helyzetben tesztelte, az eredmények meglepő fordított kapcsolatot mutattak az életkor és az orosz nyelv hallás utáni megértésének tanulása között. Amikor a felnőttek és a gyerekek (7, 11 és 14 évesek) mindannyian oroszul tanultak olyan szituációkban, amelyekben az orosz mondatok szinkronban voltak a fizikai mozgással, a felnőttek minden korcsoportban messze felülmúlták a gyerekeket, és az idősebb gyerekek felülmúlták a legfiatalabbakat.
A blogposzt elején bemutatott kétnyelvű emberek minden típusa képes teljesen jól beszélni egy nyelvet, függetlenül az akcentustól vagy a kiejtéstől. A különbség nem feltétlenül tűnik fel az alkalmi megfigyelőnek. Az agyi képalkotó technológia legújabb fejleményei azonban bepillantást engedtek a neurolingvisztikusoknak abba, hogy a nyelvtanulás bizonyos aspektusai hogyan hatnak a kétnyelvű agyra.
Köztudott, hogy az agy bal féltekéje dominánsabb és analitikusabb a logikai folyamatokban, míg a jobb félteke aktívabb az érzelmi és szociális folyamatokban, bár ez fokozati kérdés, nem pedig abszolút megosztottság.
A közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik felnőttkorukban tanultak meg egy második nyelvet, kevesebb érzelmi elfogultságot mutatnak, és racionálisabb megközelítést alkalmaznak, amikor problémákkal szembesülnek a második nyelven, mint az anyanyelvükön.
De függetlenül attól, hogy mikor sajátítunk el további nyelveket, a többnyelvűség figyelemre méltó előnyökkel jár az agyunk számára. Ezek közül néhány még látható is, például az agy szürkeállományának nagyobb sűrűsége, valamint bizonyos régiók nagyobb aktivitása, amikor egy második nyelvet tanulunk.
A fokozott edzés, amelyet a kétnyelvű agy egész életében kap, akár öt évvel is késleltetheti az olyan betegségek kialakulását, mint az Alzheimer-kór és a demencia.
A kétnyelvűség jelentős kognitív előnyeinek gondolata ma már intuitívnak tűnhet, de a korábbi szakértőket meglepte volna. Az 1960-as évek előtt a kétnyelvűséget hátránynak tekintették, amely lassítja a gyermek fejlődését, mivel arra kényszeríti, hogy túl sok energiát fordítson a nyelvek közötti különbségtételre, és ez a nézet nagyrészt hibás tanulmányokon alapult.
A nyelvek közötti váltáshoz szükséges erőfeszítés és figyelem több aktivitást vált ki a dorsolaterális prefrontális kéregben, és potenciálisan erősíti azt. Ez az agynak az a része, amely nagy szerepet játszik a végrehajtó funkciókban, a problémamegoldásban, a feladatok közötti váltásban és a koncentrálásban, miközben kiszűri a lényegtelen információkat. Tehát, bár a kétnyelvűség nem feltétlenül tesz okosabbá, de egészségesebbé, összetettebbé és aktívabbá teszi az agyadat, és még ha nem is volt szerencséd gyermekkorodban második nyelvet tanulni, sosem késő, hogy szívességet tegyél magadnak.
Összességében tehát láthatod, hogy ha nem kezdtél el fiatalon nyelvet tanulni, természetesen akkor sincs probléma. Ugyanúgy el tudod majd sajátítani az adott nyelv minden elemét.
Ha tetszett a cikk, és ha Te vagy a gyermeked szívesen tanulna velünk, akkor kattints IDE.
További izgalmas tartalmakért kövessetek be minket Facebookon, Instagramon és LinkedInen!
Források:
Asher, J. J., & García, R. (1969). The optimal age to learn a foreign language. The Modern Language Journal, 53(5), 334-341.
Mia Nacamulli (2015). The benefits of a bilingual brain – Mia Nacamulli [YouTube Video]. In YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=MMmOLN5zBLY
Kommunikációs Munkatárs
(diákként őt keresd)
Kommunikációs Munkatárs
(diákként őt keresd)
Operatív Munkatárs
(technikai probléma esetén őt keresd)
Tolmácsolási Üzletágvezető
PR és kommunikációs menedzser
Utazási Üzletágvezető
