Blog

Nyelvtanulás az angolon túl. Interjú Szabó Krisztinával

nyelvtudás az angolon túl

Szabó Krisztivel a héten többek között arról beszélgettünk, hogy miért nem elég manapság angolul megtanulni.

Mi motivált arra, hogy ne angolul vagy németül tanulj?

Mikor középiskolába mentem épp egy olyan időszak volt – a 2004-2005-ös évek hajnala –, amikor nagyon nagy trend volt az, hogy angolul tanuljon mindenki. Előtte pedig a német volt a divat. Mindenki angolul tanult, mert rájöttek az emberek, hogy világnyelv. Ez igaz is, viszont máig nem tudom megmagyarázni miért, de már kiskoromtól kezdve nagy szerelmem volt a francia. Ha törik, ha szakad, én franciául akartam tanulni, és már középiskolát is ez alapján választottam. Azt tudni kell, hogy én a Balaton mellett nőttem fel, ahol franciát, mint második nyelvet biztosan oktató iskolát nem volt egyszerű találni, de szerencsére sikerült.

A francia azért volt nálam érdekes történet, mert úgy voltam vele, hogy egy sokkal elegánsabb és nehezebb nyelv, az elegancia, szerelem, romantika nyelve.

Franciánál a klisék miatt bolondulnak bele a nyelvbe, mert a romantika, a gasztronómia, a kultúra, a történelem, az irodalom, a világ egyik leglátogatottabb helye. Mindezen túl a francia tanárként is úgy gondolom, hogy a francia egy eléggé „hisztis” nyelv, pedig már nem nagyon lehet letenni elém olyat, ami meglepetést okozna vagy nehézséget jelentene.

Félreértés ne essék, ezt nem kérkedve mondom, de sokszor nevetve beszéljük meg a diákjaimmal, hogy a francia kicsit olyan, mint a hisztis, eltitkolt szerető, mert ez tényleg egy olyan nyelv, hogy van egy szabályrendszer, amit néha latinból, néha a germán oldalról rántottak át. Ha valakinek viszont nincs meg az az érzés, az a plusz, ami kell ehhez a nyelvhez. Fontos, hogy elfogadd azt, hogy teljesen felrúgják a szabályokat. Ezt egyébként francia nyelvterületen való élettel viszonylag könnyen magadévá lehet tenni.

Mennyire fontos az angol nyelvtudás manapság?

Úgy figyeltem meg, hogy az angol annyira nem létszükséglet, mint aminek beállítják, mert ha tudsz egy másik nyelven, akkor a legtöbben megszólalnak azon a másik nyelven. Főleg a francia-spanyol-olasz hármasnál. Európában akármerre jártam, mindig volt valaki, aki legalább egy alap szinten tudott beszélni franciául.

Érdekes volt látni, hogy igen, angolul tudni kell manapság, de most már ez nem ad egy pluszt. A nyelvi kompetenciák ténylegesen már ott kezdődnek, hogy tudsz angolul és magyarul. De fontos, hogy valamilyen más nyelveken is tudj legalább folyékony beszéd szintjén. Az íráskészség megint más kérdés, hiszen angolból például ott az előbb említett Grammarly, viszont más nyelvekből nincs ehhez hasonló program, nincs ilyen szintű kiskapu.

Egyébként engem az angol egész életemben végig kísért olyan szempontból, hogy angolul tudni igenis kell. Ez most már olyan, mint egy személyi igazolvány.  Nélküle nem tudsz csinálni semmit. Használni viszont csak arra tudod, hogy igazolod vele magad, másra nem tudod alkalmazni. Angolul már mindenféle online programokkal (Grammarly, DeepL) is lehet dolgozni. Nagyon hamar rájöttem, hogy angolul tudni már nem nagy kunszt, kell mellé még valami más is.

Az angolt iskolai körülmények között nagyon későn tanultam, sok idő volt, mire eljutottam odáig, hogy leüljek és tényleg angolul tanuljak. Valahogyan mindig csak magamra szedtem azt, amire éppen szükségem volt. Mikor végre elkerültem tanárhoz, nem tudtam megmagyarázni, hogy mi az a Future Perfect, de mikor megláttam az igei szerkezetet, akkor felismertem. Nekem addig az angol tanulás nagyban abból állt, hogy angolul néztem a How I met your mother-t vagy a Jóbarátokat.

Szerinted nehezebb más nyelven megtanulni, mint angolul?

A már említett fordító, helyesírást segítő programok angolból nagyban megkönnyítik a nyelvhasználatot. Francia nyelvből tudom is, hogy mennyien próbálkoznak egy alternatíva kidolgozásán, viszont szerintem egy jó darabig nem lesz semmi hasonló szintű program. Egyszerűen nem nagyon van rá igény. Úgy vannak vele, hogy ha valaki jól akarja használni a nyelvet, az igenis tanulja meg.

Innentől kezdve jön az, hogy nincsen az, hogy megtanulom a nyelvet azzal, hogy filmeket nézegetek meg Netflixre felszabadulok. Az olaszoknál, spanyoloknál és a franciáknál is – ebből a 3 nyelvből ezt tanúsíthatom – a németről nem is kell beszélni.

A német egy nagyon komoly logikai rendszer. Németből és franciából is el kell jutni egy elég komoly szintre nyelvtanból ahhoz, hogy el tudj boldogulni. Például a célnyelvi országban el tudj menni egy patikába fejfájáscsillapítót venni. Nem olyan egyszerű sajnos, ahogyan azt elképzeljük, mert a legalapabb társalgáshoz is nem az első nyelvórán tanult nyelvtanokat kell használni.

Ennek ellenére az a legérdekesebb, hogy pontosan ezekből a nyelvekből van a legtöbb tolmács és fordító az összes nagy európai és nemzetközi szervnél is. Olyan, aki csak angolos, szinte nincs is, mindenkinek a második, vagy a harmadik nyelve csupán a listában, mert már sokaknak nem kihívás az angol tanulás.

Nyilván, ha valaki az angolt akadémiai szinten tanítja vagy nyelvészetet tanít, az más. Nem sokan vannak viszont ilyenek, ugyanúgy, mint hogy a magyar nyelvből hungarológiát vagy finnugrisztikát nem sokan tanulnak.

A világ frankofón országait megnézve, az egyik se annyira anglofón, mint azt az ember elvárná. Így a franciák nagyon híresek arról, hogy nem tudnak semmilyen más nyelvet, csak a franciát. A németeknél nagyon sokáig ugyanez volt, viszont tény, hogy Németországban azóta sikerült modernizálni a nyelvoktatást, és ebből kifolyólag most már ez azért változott.

Az olaszoknál, spanyoloknál ugyanaz a helyzet, mint a franciáknál. Ezt saját tapasztalatból tudom, mert volt egy olyan sztori, hogy próbáltam tojást venni és mutogattam már activity-be, hogy hogyan néz ki a tyúk, meg hogy tojja a tojást, mert nem jutott eszembe spanyolul a tojás szó. Már minden nyelven mondtam, amin eszembe jutott, de mégse tudta kitalálni az eladó. Hiába tudtam angolul, nem mentem vele semmire.

Milyen trendek vannak most a nyelvtanulásban?

A 21. századnak szerintem a nagy nyelve a kínai lesz, meg az orosz. Ez az a két nyelv, amit bizonyos gazdasági érdekek miatt sokáig ignorált a világ, de most egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek.

Nemrég az angol tanárommal beszéltük, hogy a kínaiaknál megvan az a nagy „luxus”, hogy ők hamarabb megtanulnak tökéletesen angolul, mint mi valaha kínaiul. A kínai ugye nem az a nyelv, amit az ember pár hónap alatt megtanul, aztán le is nyelvvizsgázik belőle szépen. Sőt, távolkeleti nyelvekből évek után sem egyszerű jó eredményeket elérni. Érdekesség, hogy az angol náluk – mint ahogyan az a skandináv országokban is jellemző – kiskoruktól kezdve jelen van. Ők nem szinkronizáltan nézik a híres nemzetközi meséket, hanem eredeti angol nyelven.

Van egy konkrét diákom is, aki Finnországban nőtt fel, és ő anyanyelvi szinten beszél angolul. Mikor legelső órán beszéltem vele, hogy hogyan jött ez neki – mert nagyon sok nyelven beszél – akkor mondta, hogy a finneknél evidens az, hogy ha valami egy német, orosz vagy angolszász mese, akkor azt azon a nyelven nézték.

Úgy tudom, most hollandul tanulsz. Miért vágtál bele?

A holland tanulás most úgy jött nekem, hogy egy belga-magyar esküvőn voltam tolmácsolni, ahol a belga meghívottak flamandul folyékonyan beszéltek. Őket hallgatva hajnali kettőkor realizáltam – én, az egyetlen józan a társaságban, mert ugye én dolgozni voltam ott –, hogy nagyjából ki tudom silabizálni, hogy miről van szó a beszélgetésben.

A lagzi kellős közepén le is töltöttem a Duolingo-t, hogy akkor én most nekiállok hollandul tanulni. Nekiestem a legelejének, az íráskép olyan volt, mint a ronda német, amikor valaki totál részegen próbál összehozni valamit, a nyelvtanban pedig az angol, német és francia tudással össze lehet hozni csomó mindent. Plusz még 1-2 kifejezés belement olaszból és spanyolból. Az egész nyelv nekem őszintén pont olyan, mint egy pachwork munka.

Sokan megkérdezték tőlem, hogy mi a halálnak tanulok én most hollandul. Nem elég nekem az összes többi nyelvtudás, meg minden, amit csinálok, fordítás, tolmácsolás, tanítás? Erre én azt kérdezem, hogy mi károm- származhatna abból, hogy tanulok egy új nyelvet?

Függetlenül attól, hogy körülbelül 2-3 olyan ország van a bolygón, ahol beszélik tényleg anyanyelvi szinten, nekem ez mindegy. Azon kívül, hogy plusz pont lesz az önéletrajzomban, és fel tudok majd mutatni talán egyszer egy nyelvvizsga papírt – mert eldöntöttem, hogy szeretnék majd valamit elérni vele -, de ettől függetlenül nem biztos, hogy valaha tanítani fogom vagy tolmácsolni fogok belőle.

Te mit mondanál, milyen szempontok alapján érdemes kiválasztani, hogy milyen nyelvet tanuljunk?

Itt az a legfontosabb első kérdés, hogy milyen irányba akar valaki elindulni. Én amondó vagyok, hogy először földrajzilag érdemes megnézni.

A fiatal, középiskolás korú diákjaimnál nagyon szoktam látni, hogy sokan vannak, akik olyan irányba szeretnének továbbtanulni, ahová szükséges az angoltudás. Ha viszont valaki az üzleti-politikai szférában szeretne továbbtanulni és ebben az irányban is szeretne majd elhelyezkedni, akkor értelemszerűen a francia-német páros a fontos, ami mellé később érdemes a spanyol nyelvet is megtanulni, mert európai szinten ezek a nyelvek az uralkodók.

Ha valaki világszinten gondolkodik akkor inkább a spanyol és a francia az a két nyelv, ami nagyobb teret nyer. Ázsia felé elmozdulva sokszor szokták mondani, hogy a kínai a legkézenfekvőbb, viszont megmondom őszintén, én japánosként erre nem szoktam annyira bólogatni. Szerintem a japán is egy nagyon-nagyon szuper nyelv és viszonylag egyszerűbben megtanulhatóbb, átláthatóbb és behatárolhatóbb nyelv, mint a kínai.

Az oroszok mindenhol ott vannak és nem azért mert, már bent vannak a spájzban, mint ahogy a híres mondat szól Sinkovits Imre A tizedes meg a többiek című filmjében. Ez egy nagyon kultikus mondata a magyar film kultúrának, ami egyébként nagyon sok embert megmosolyogtat a mai napig is. Viszont tény és való, hogy az orosz befolyás jelen van.

Európa kapcsán beszéltünk a spanyol-francia kettősségről, viszont, ha elmegy az ember az amerikai kontinensre, akkor ott a portugál és a spanyol is elengedhetetlen. Olyan szinten, hogy elmész az Amerikai Egyesült Államokon belül Floridába és több a kubai és minden egyéb déli spanyolajkú bevándorló, mint az eredeti amerikai állampolgár, aki csak angolul beszél.

Mikor legelőször jártam ott, akkor kicsit meglepődtem rajta, de aztán nagyon hamar rájöttem, hogy mi az oka ennek. Mert hát ugye az amerikai álom megfogalmazás nem csak az európaiak felé van kivetítve, hanem mindenfelé a világban.

Üzleti-politikai szférában az angol elengedhetetlen, de emellett a francia és a spanyol mindenképpen fontos. Akadémiai szintű kutatási témákban az angol elengedhetetlen, mert ezen a nyelven van a legtöbb szakirodalom. De az angol itt is csak egy kommunikációs csatorna, nem a fő vonala az egésznek.

Doktorira járó ismerősömnél is láttom, hogy persze, kell az angol, de ez csak egy eszköz arra, hogy hozzájuss anyagokhoz. Van egy olyan diákom is, aki politológiai-filozófiai bölcsészeti irányba ment doktori képzésre. Neki például az angol abszolút nem kell.

Ha valaki például táncművészet irányába mozdul el, mondjuk, ha a balettről beszélünk – amit az oroszok a mai napig nagyon magas szinten végeznek –, akkor is elengedhetetlen az angolon kívüli nyelvtudás. Orosz balett társaságokba van olyan, hogy bekerülnek külföldi táncosok is, de ehhez nagyon magas szinten kell beszélniük oroszul. Vagy lehet szó a párizsi Opéra Garnier tánckaráról is, ide ugyanúgy nem lehet nagyon magas francia tudás nélkül bekerülni. Rengeteg külföldi van ott, a tánckarnak egy nagy része biztosan az, de ettől függetlenül oda csak perfekt francia tudással lehet bekerülni.

Mi a legjobb tanácsod a nyelvtanulóknak?

A tanácsom az, hogy a tanulás a legjobb befektetés. Erre sose szabad se időt, se pénzt, se energiát spórolni. Itt nyilván nem az a lényeg, hogy mindenki menjen el a legdrágább magántanárhoz, nem erről van szó.

Viszont, ha egy tanár háromezer forintért árulja az óráit vagy 1500 Ft/60 percért, akkor annak azért oka van. Erre ugyanaz érvényes, mint hogy az olcsó húsnak híg a leve. Fontos meggondolni, hogy kihez megy el az ember.

A tanár és a diák közötti kémia egyébként rengeteget számít, ez tény. Nekem is volt olyan diákom, akivel 2 perc után láttam, hogy nem fogok sose jól kijönni. Erre egyébként sokan nem figyelnek oda, és itt kezdődik szerintem, hogy valaki megutál vagy megszeret egy nyelvet.

Nagyon sokat számít az is, hogy az embernek mekkora motivációja van az egészre. Például mikor én spanyolul tanultam, akkor az volt a célom, hogy megyek az El Caminó-ra, ezért érdemes lenne gatyába rázni a spanyol tudásomat.

Erre egy ellenpélda viszont, hogy most, hogy elkezdtem hollandul tanulni, gőzöm sincs, hogy mit fogok vele csinálni. Az se biztos, hogy valaha három mondatot fogok mondani egy anyanyelvi hollandhoz. De sose lehet tudni, hogy mikor csöppen az ölembe egy olyan helyzet, ahol a holland nyelvtudás kelleni fog.

Tehát én mindig azt mondom, hogy a tanulás egy befektetés, teljesen mindegy, hogy mit tanulunk, lehet szó a jogosítvány megszerzéséről is, vagy kódolásról.

Az álmokért igenis ki kell kelni a kényelem foteléből, el kell indulni és ki kell lépni a komfortzónából. Különben sose fogunk semmilyen álmot elérni.

A francia nyelv egy szerelem. Az pedig, hogy a diák szerelmes marad-e a nyelvbe, a tanártól függ. Olyan, mint mikor beülsz a csónakba, hogy átevezz a másik partra, jön a sodrás, az ellenszél, és ehhez kell a pedagógiai asszisztencia, hogy segítsen átnevezni a túloldalra. Meg kell küzdeni azért, hogy a francia egy szerelem maradjon.

Ha tetszett az interjú, és szívesen tanulnál Krisztivel, kattints IDE és ne felejtsd el megnézni Kriszti cégének Facebook oldalát is.

További izgalmas tartalmakért kövessetek be minket Facebookon, Instagramon és LinkedInen!

Ezek is érdekelhetnek

A nyelvek szeretete. Interjú Kovács Balázzsal.
A héten Kovács Balázzsal beszélgettünk a saját nyelvtanulási tapasztalatairól, a skandináv nyelvek szeretetéről és a tanítási módszereiről. Olvasd végig az interjút, mert a végén hasznos nyelvtanulási tippeket is szerezhetsz. Honnan...
Hogy tanít egy Neurolanguage Coach®? Interjú Dobrókáné Tóth Olgával
Ezen a héten Dobrókáné Tóth Olgával beszélgettünk, aki elmesélte miben is más egy Neurolanguage Coach®-csal tanulni egy átlagos – nem coaching szemléletű – tanár helyett. Mi is az, hogy nyelvi...
A nyelvtanulás és a gondolkodás kapcsolata
"Miért gondolkodom úgy, ahogyan gondolkodom?" Cikkünkből megdtudhatod, hogy a nyelvtudás hogyan befolyásolja a gondolkodást.